Szakmai jellegű látogatást tett Újkígyóson, az Ipolyi Arnold Népfőiskolán a Nefelejcs Békési Kulturális és Hagyományőrző Közhasznú Egyesület tagságának egy része. Az 1990-ben életre hívott népfőiskola alapító elnöke vállalta néprajzi gyűjteményük bemutatását. Harangozó Imrének ez igazán testhezálló feladat, lévén a tárlat tetemes része a saját gyűjteményéből származik.
A Petőfi utca 42. szám alatti ingatlanban három kiállítást rendeztek be. Az első, amelynek „Szent miséket hallgassuk, glóriákat óvassunk…” a címe, az újkígyósiak népi vallásosságának tárgyi emlékeit gyűjti egybe. Mintegy 200 évvel ezelőtt Szeged környékéről körülbelül 100 dohánytermesztő család népesítette be a települést. Újkígyós tiszta magyar, tisztán római katolikus sziget Békés megyében. Mindig is zártan éltek és a környező településtől markánsan elkülönülő vallásosságot folytattak, a protestánsokkal nem szívesen „keveredtek”. Ez a szemlélet egészen a 20. század derekáig megmaradt. Az ős-újkígyósiak dohánytermesztő életvitele a szegényes népi tárgyi kultúrában is tetten érhető, ugyanis a dohánytermesztés egész évben elfoglaltságot adott nekik, így kevés idejük maradt a másutt virágzóbb hagyományos házi ipar művelésére – ismertette Harangozó Imre. A tárlat mindenesetre bemutatja mások mellett az Újkígyóson létező/létezett szentkultuszt, a katolikus egyesületi életet és a búcsújárások emlékeit.
A második tárlat Magyarország egyetlen állandó moldvai csángó kiállítása. Az ottani, egyre fogyatkozó számú magyarajkúak körében Harangozó Imre az 1980-as évek vége óta végez kutatásokat. Gyűjti és így megóvja, a jövő generációnak is elérhetővé teszi tárgyi eszközeiket, de népdalaikat, imádságaikat, ősi hitéletük egyéb lenyomatait is, melyeket kiadványokban évtizedek óta publikál. A „Be van az életem zárva Móduvának ládájába…” című tárlat több ezer tárgyat mutat be saját gyűjtéséből. Mások mellett szőtteseket, fafaragásokat, ezeknek gazdag, sok érdeklődőt idevonzó motívumkincsének bőséges áttekintését adja. A vendéglátó a békési látogatóknak elmesélte, hogy a moldvai csángó magyarokhoz évente visszatér a feleségével. Gyűjteményét így folyamatosan gyarapítja, egyben testközelből figyelheti meg, hogy bár tárgyi világukat 1-2 nemzedék alatt elhagyták az ott élők, de mérhetetlenül nagy élni vágyás jellemző rájuk, mind a mai napig.
A harmadik tárlat a kevéssé kutatott bánáti térség „népi jámborságának” emlékeit tárja a látogatók elé.
Az Ipolyi Arnold Népfőiskola 19. században élt névadója nagyváradi katolikus püspök volt, aki elsőként gyűjtötte a népmeséket hazánkban, és a régi magyar hitvilágot, mint összefüggő rendszert vizsgálta. Az utókor méltatlanul elfeledte a nevét. Még két másik etnográfus életműve áll példaként az Ipolyi Arnold Népfőiskola Kulturális Egyesület értékőrzői előtt: Bálint Sándoré és Lükő Gáboré. Utóbbi szakember a csángó magyarok közötti néprajzi kutatások úttörőjeként vált ismertté – mondta el a békésieknek Harangozó Imre, aki meghívott előadóként alkalmanként gazdagítani szokta a Nefelejcs Egyesület békési rendezvényeit.
Tudósítás: Szegfű Katalin, fotók: Szojka Petronella
http://www.bekesinefelejcs.hu/?view=article&id=66:neprajzi-tarlatokat-tekintett-meg-a-nefelejcs-egyesulet-tagsaga&catid=2#sigProId9acb5f8264